Rengeteget hallhattunk, olvashattunk arról, hogy az idősek, a szépkorúak vannak a legnagyobb veszélynek kitéve a vírus kapcsán. Sokan sokféleképpen reagáltak erre, de a többség úgy döntött: még jobban odafigyel szüleire, nagyszüleire, idős rokonaira. Gyönyörű kezdeményezések indultak, hogy megoldott legyen a bevásárlás, gyógyszerek beszerzése vagy kisállatok sétáltatása. Ezen túl viszont nagyon fontos, hogy az elmagányosodás és izoláció lelki jelenségével is tisztában legyünk. Sajnos az a folyamat, hogy társadalmunk „lekapcsolódott” az idősekről, már jóval a vírus előtt elkezdődött. Most megkaptuk az esélyt, hogy újra fókuszba kerüljenek, hogy visszataláljunk hozzájuk.
Tartsunk rendszeres kapcsolatot!
2020-ra már az idősebb emberek nagy része is megtanult egy-két online kommunikációs csatornát használni, hiszen ugyebár az utóbbi években az sem ritka jelenség, hogy az unokák nemhogy másik városban, de másik kontinensen élnek. Számtalan cég is már erre építette reklámkampányát. Ezt a tudást most kamatoztassuk! Ha belefér, fizessünk elő nagyobb internet csomagra, hogy biztosítva legyen az elérhetőség.
Illesszük be a mindennapokba a beszélgetést, akkor is, ha eddig ennél jóval ritkábban tartottuk csak a kapcsolatot.
Ha lehet képpel, videóval folytassuk le a beszélgetéseket, minden résztvevő számára többet adhat, ha láthatják is egymást. Betartva a biztonságos távolságot élőben is lehet beszélgetni, például utca-erkély, vagy gang két oldaláról.
De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik két különböző városban, országban ragadtak, távol idős szeretteiktől!
Akik bármi okból, de nem tehetik meg, hogy saját maguk gondoskodjanak idős rokonaikról. Ha jóban vagyunk a szomszédokkal, akkor velük is lehet erősíteni a kapcsolatot és nem szégyen kérni, hogy olykor nézzenek rá karanténba kényszerült szerettünkre. Kövessük a különböző helyi kezdeményezéseket és hívjuk fel figyelmüket az idős hozzátartozónkra.
Lehet ám szórakoztatni is!
Többszörösen nyertes helyzet, ha kisvideókat készítünk. Ez lehet családi program, vagy, ha már gyermekünk életkora engedi, akár saját projekt is. A bölcsődés, óvodás korú gyermekek szeretnek énekelni, előadni, szerepjátékokat játszani, segítsünk nekik egy-egy filmet leforgatni, amit aztán át lehet küldeni a rokonoknak.
Találjunk ki feladatot!
Gondoljuk végig, melyek szüleink, nagyszüleink erősségei. Vajon mit tudnánk tőlük ilyen helyzetben kérni? A nagyik többsége tud/ szeret varrni, kötni, horgolni. Kérjük meg, hogy minden családtagnak készítsenek valamit. Vagy akár nagy takarót, a székekre párnát, egyéb lakásdíszeket. Varrjanak maszkokat. Bár ez ügyben sokfélét hallani, hogy a házilag készített maszkok mennyire hatékonyak, de ugye kísérletileg bizonyított, hogy a placebo is működik bizonyos szintig!
Ami azonban biztos, hogy sokkal jobb, ha van elfoglaltság, mintha nincs. Pótolhatatlan élmény az, ha az ember hasznosnak érezheti magát!
De ne feledkezzünk meg a nagypapákról sem! Térképezzük fel, milyen érdeklődési körrel rendelkeznek (keresztrejtvény, barkácsolás, tudományok stb.) és ehhez mérten kérjünk tőlük feladatokat, beszélgetéseket, oktató videókat. És persze az sem probléma, ha nagyik és nagyapák együtt varrnak, barkácsolnak.
Engedjük, hogy segíthessenek!
Mindenki tud valamit. Mindenki tud valamiben, valahogyan segíteni az idő strukturálásában, csak rá kell jönnünk, hogy miben, hogyan? A szülőknek is hatalmas segítség, ha a gyerekek fókusza kicsit lekerül róluk, például úgy, hogy a nagyszülők mondanak egy mesét, vagy énekelnek velük, játszanak a gyerekekkel online csatornákon. Ha ez csak napi 1 óra, de rendszeresen, akár minden nap lehetséges, az a legjobb! A hangsúly a rendszerességen van.
Szeretet és tisztelet!
Mindenkinek nehéz most, de próbáljunk empatikusak, együttérzőek lenni s gondoljunk bele, ha nekünk ilyen nehéz, vajon nekik mennyire lehet az?
Minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb megugrani a változásokat, alkalmazkodni a merőben új helyzetekhez. Igyekezzünk a dühünket, félelmünket ne az időseken levezetni! Ne alázzuk, szégyenítsük meg őket, hogy “Jaj, mama, hát még mindig nem érted?!”
Kérjük meg tizenéves kiskamasz gyermekünket, hogy magyarázza el nekünk kedvenc telefonos app-ját… Ja, hogy nem értjük meg elsőre? Na ugye… Szeretet és elfogadás a krízisben is.
Köszönöm a figyelmüket, hamarosan jön a második fejezet!
A témáról korrekt cikket olvashatnak még ITT is.
