A selfie definíciója az Oxford angol értelmező kéziszótár szerint az alábbi: a selfie egy fénykép, melyet az egyén önmagáról készít, tipikusan egy okostelefonnal, vagy webkamerával, és megosztja azt a közösségi médiában (Facebook, Twitter, Instagram, Youtube, stb.).
Pszichológiai szempontból a selfie készítés egy önmagunkra irányuló tevékenység. Több, mint csak egy fénykép készítése. A folyamat magába foglalja a kép szerkesztését: hátteret, színeket, kontrasztot, effektusokat lehet választani. Ez a sok-sok lehetőség a módosításra még inkább erősíti a selfie készítési kedvet, leginkább a tinédzserek és a fiatal felnőttek között.
2014. március 31-én megjelent egy cikk az inteneten (link), miszerint az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) mentális betegségek listájára vette a “selfitizmus”-t. A cikk szerint ezt a betegségkategóriát az alábbi módon definiálta az APA: a selfitizmus egy kényszeres vágy arra, hogy az egyén önmagáról képet készítsen, majd azt posztolja valamilyen közösségi média felületén, minek célja az egyén saját hiányos önértékelésének, illetve hiányos intimitásának pótlása. Ez a cikk gyorsan szárnyra kapott, de záros időn belül az is kiderült, hogy ez egy hoax, egy álhír.
Ez a történet adta az inspirációt egy kutatáshoz, melyben ki akarták deríteni, hogy lézető jelenség-e a kényszeres selfie készítés? Vajon van-e bármi igazságtartalom ebben az álhírben?
A kutatásba indiai diákokat vontak be két okból kifolyólag: egyrészt a világ országainak népességéhez viszonyítva India rendelkezik a legtöbb Facebook felhasználóval. Illetve világviszonylatban Indiában a legmagasabb azon jegyzett halálesetek száma, mely selfie készítéshez kapcsolható. (Ezek a halálos kimenetelű balesetek többségében akkor történtek, amikor veszélyes helyzetekben készültek a selfiek. Például vízben, magasban, mozgó járműben, vagy fegyverrel való pózolás közben.)
Fókuszcsoportban készítettek interjúkat, 225 diákot vontak be a kísérletbe, akiknek átlagéletkora 21 év volt. Ennek a kísérleti helyzetnek célja volt a téma mélyebb megismerése, illetve a résztvevők selfiezési szokásainak megismerése. Önmagukról, de másról is kellett véleményt alkotniuk annak a kérdésnek tükrében, hogy vajon mennyire rabjai a selfie készítésnek.
A válaszokból egyértelműen az jelent meg, hogy tapasztalják ezt a jelenséget.(Fontos megjegyezni, hogy ettől még nem definiálhatjuk ezt mentális betegségnek.)
A selfiezők hat altípusát különítették el a kutatás vezetői módszertanukban:
- Pillanat megőrző– selfiet főként speciális helyzetekben, szórakozásból és emlékmegőrzés, emlékmegosztás céljából készít.
- Lájkvadász – minél több lájk gyűjtése céljából készíti az újabbnál újabb selfieket.
- Figyelemkereső – selfie készítésének fő célja a mások általi figyelem megszerzése.
- Hangulatmódosító – selfieket készít egy jobb hangulat elérése érdekében.
- Önbizalom növelő – selfiezés az önmagam pozitívabb megélése reményében.
- Megfelelni vágyó – selfie készítésének fő motivációja egy társadalmi csoportba való beilleszkedés és/vagy társaknak való megfelelés.
A fent felsorolt hat altípusból a Figyelemkeresők, Pillanat megőrzőkés Lájkvadászokravolt a legjellemzőbb, hogy önmagukat kényszeres selfizők közé sorolják. Továbbá a Megfelelni vágyókközött is megjelenik nagyobb számban a krónikusabb mennyiségű szelfizés.
Ez a kutatás arra mutatott rá, hogy a túlzott selfizés igenis létező jelenség, amely további kutatásokat igényel a viselkedésnek az egyénre gyakorolt pszichoszociális hatásainak teljes körű felmérése érdekében. A téma szélesebb körű feltárása eszközöket adhat a segítségnyújtáshoz is.
Ha Ön érdekelné, hogy a saját selfizési szokásai alapján melyik kategóriába sorolható a fent megemlített hat közül, akkor töltse ki és elemezze ki az alábbi kérdőívet (angol tudás szükséges).
