Tóth-Czudar Orsolya

Munkámat négylábú kollégák segítik, jelenleg lovak. Egy ló jelenléte feloldja a kezdeti gátlásokat, melegséget sugároz annak, aki egyébként is kedveli őket. Puha szőrük érintése megnyugtat, végtelenül odaadó természetük elfogadást tanít, hatalmas erejük bátorságot ad. De nem csak jelenlétük az, ami segíti a lelki folyamatok alakulását. A pszichológiai lovasterápia alapja a kommunikáció, mely ló és ember közt zajlik. A lovak természetes közegükben ménesben élnek, hierarchikus törvények szerint. Hogy ki hol van ebben a rendszerben, azt kifinomult kommunikációval jelzik egymás számára. Ezt a kommunikációs készséget vonjuk be a terápiás munkába, melyben a ló, mint tükör van jelen: tükrözi érzéseinket, viselkedésünkre reagál.

Gyermekekkel, a rendelői munka mellett legtöbbször lóhátról dolgozom. Játszunk babzsákkal, karikával, labdával, lovasíjászkodunk, lovastornázunk, kincset keresünk a közeli mezőkön és erdőben, vagy épp felkerekedünk és bejárjuk hetedhét országot, hogy a próbákat kiállva megtaláljuk a titkos palotát... A lovat ápoljuk, etetjük, szerszámozzuk, megtanuljuk vezetni, földről irányítani, vagy csak nézzük a legelőn és közben beszélgetünk.

Serdülők és felnőttek esetén, a ló asszisztált órák egy-egy alkalommal épülnek be a verbális konzultációk közé, és a lóval leginkább földről dolgozunk, tehát nem ülünk fel a hátára. Zárt karámban, hosszú vezetőszáron vagy szabadon engedett lóval különböző játékos feladatokat csinálunk.