Sokszor felmerülő téma a test és a lélek egymásra hatása, hogy micsoda őszinte vászna lehet a léleknek a test. Ebben a beszélgetésben azt szeretnénk nektek megmutatni, hogy a masszázs milyen jótékonyan egészítheti ki akár a terápiás folyamatokat is. Sipos András gyógymasszőrt régóta ismerem, sokat dolgoztunk is együtt, leginkább nagyon nehéz sorsú fiatal felnőtteknek tartottunk önismereti csoportot. Fogadjátok szeretettel gondolatainkat a masszázsról és a pszichológiáról!
SN: Andris, kérlek meséld el nekünk, hogyan lettél szociális munkásból szakképzett gyógymasszőr?
András: Azt már fiatal felnőttként tudtam, hogy szeretnék értő figyelemmel, szaktudással, olyan emberekkel foglalkozni, akiknek a puttonyában több életre elegendő teher van. Csak idő kérdése volt, hogy rátaláljak a szociális munkára. Úgy érzem, személyiségem gyakorlat orientált, szeretem a kézzelfogható dolgokat, az aktív cselekvést, – törekedtem arra, hogy mindjobban megismerjem önmagam, sokat tanultam, új ismereteket szereztem. Szociális munkásként nagyon sokféle emberrel és problémával találkoztam.
SN: Igen, igen, emlékszem, voltak nagyon nehéz és felemelő pillanatok. De vajon mi mozdított a masszázs irányába?
András: A munkám során egyre többször éreztem azt, hogy szeretnék valami más csatornát találni az emberekkel való foglalkozásra, ami túlmutat a verbalitáson, ami máshogyan segít, mint a szociális munka hagyományos módszerei. És itt jött képbe a masszázs, mint lehetőség. Így elkezdtem járni és kipróbálni különböző fajta masszázsokat, amik új utakat nyitottak meg előttem.
Megéreztem a saját bőrömön, testemen, hogy a masszázs mennyivel többről tud szólni, mint csupán az izomzat átmozgatása.
SN: Ha valakit szakember még nem masszírozott, mit mondanál neki a masszázsról?
András: Masszázsra nagyjából két esetben szoktak elmenni. Az első eset a kézenfekvő és talán kényszerű: fájdalmam van, és akkor egy specifikus, helyi kezelés segíthet. A második helyzetben viszont a lelkemet szeretném tölteni az érintések sorozatával, harmóniára vágyik a test és a lélek.
A masszázsban át lehet élni, hogy olyan biztonságos érintéseket kapunk, mely által töltődni tudunk. A polinéz masszázs vissza tud repíteni ősanyai, ősapai, gondoskodó érintések biztonságos és felhőtlen világába. A masszázságyon fekve teljes figyelmet kapunk, a masszőr érintései lágyak, de mélyre hatóak, akár a szívet is megérintik.
Mindig eszembe jut, hogy az érintés mennyire csodálatos, és nem szoktunk belegondolni, de születéskor optimális esetben az érintés már az első pillanattól kezdve megjelenik, mint a levegővétel. Ezek az első tapasztalatok, amelyek megjelennek a születés pillanatában.
Hiszek abban, hogy a masszázs egy biztonságos környezetben olyan energiákat tud felszabadítani, amelyek a lélek számára gyógyító hatással bírnak.
SN: Ez szerintem is egy nagyon fontos gondolat, az érintés jelentősége. Több kutató is írt már a bőréhségről, az érintésről, mint biológiai szükségletről. Amit te is említettél: az újszülötteket ezért pihentetik anyjuk testén. És ez a szükséglet végig kíséri életünket. Tiffany Field érintéskutató szerint, „Amikor hozzáérsz egy másik ember bőréhez, stimulálod a bőr alatti nyomásérzékelő rendszert, amely jeleket küld az agy bolygóidegének. Ennek során az idegrendszer lelassul, csökken a pulzusszám és a vérnyomás, az agyhullámok pedig nyugodt állapotról árulkodnak. Az olyan stresszhormonok, mint a kortizol szintje is csökkenésnek indul.”
A masszázs milyen változást hozott a te életedbe?
András: Harmincévesen kezdett tudatosulni bennem, hogy az a hangszín, amelyiken beszélek, mintha nem is a sajátom lenne. Azt éreztem, hogy állandóan magasabb hangszínen beszélek. A mélyebb hangom számomra közelebb volt a komfortos érzethez, mégis olyan távolinak tűnt, pedig nem kellett volna mást tennem, mint a hasamba venni a levegőt, máris kész a számomra jó érzést keltő hang, viszont ez nem jött egyből és könnyen. Azt éltem meg, hogy van egy mély gödör bennem, melyet szeretnék mielőbb „feltölteni”. Az érintésekkel tudtam lassan szintbe hozni a lelkemet, hogy a példám alapján a hangszínemet a sajátomnak érezzem. A masszázs az az elfogadó környezet, ahol azt élem meg, hogy szeretve vagyok teljes elfogadásban. Ahogy harmóniába került a testem és a lelkem, szimbolikusan is megtaláltam a saját hangomat. Masszőrként erre törekszem, és vallom, hogy az előttem fekvő, masszázsra váró test nem férfi vagy női test, hanem a nagybetűs TEST, a lélek, a gondolatok otthona, a neme nélkül.
SN: A masszázzsal mi lehet az alapvető cél?
András: Hiszem, hogy a jelenben való létezés, a most át- és megélése, az egy valóságos kincs. Az élet körforgása folyamatosan akadályokat gördít elénk, amelyeket akár átugrunk, akár megkerülünk, de mindenképpen elfáradunk. Személyiségemből fakadóan törekszem arra, hogy a masszázsszolgáltatásom egy olyan biztonságos környezet legyen a hétköznapokban, ahol az érintés nem csak masszázs, hanem egy szeretetnyelv, mely képes a lelket is feltölteni. Ebben a térben nincsenek tabuk, és mindenről lehet beszélni, vagy hallgatni. A tudásommal együtt az időmet adom a vendégemnek, aminek a felhasználásáról ő dönt, a választásával a szolgáltatásaim közül. Ezzel együtt, ad az idejéből, és lesz egy mi időnk, ami értékes és megismételhetetlen. A nálam töltött időben van tere, helye és ideje az érzéseknek, amit a masszázs során megél a vendég, ha képes és szeretne róluk beszélni, van rá lehetősége.
SN: Többször említetted, a biztonságos érintést, ami elsőre furcsán hangozhat. Miért ennyire fontos ez?
András: Itt jön képbe a szociális munkás identitásom és múltam. A segítői pályámon mindennapos volt, hogy találkoztam traumatikus élményt átélő személyekkel. Az ilyen helyzetekben nehezen megy az érzelmek szavakba öntése. Az esetkezelésben előfordult, hogy egy kéz vagy váll megérintése többet jelentett, mint egy jó időben elhangzott mondat. Masszázstudásommal olyan szolgáltatást szeretnék nyújtani, amellyel a traumákat biztonságos környezetben gyógyíthatjuk. Például tere van annak is, ha egy-két alkalommal inkább beszélgetne velem a vendég, vagy csak kéz-, esetleg egy talpmasszázst kér, ahol csak bokáig kell levetkőznie. Szeretném biztosítani azt a teret, ahol tabuk nélkül, értő figyelmet kap a vendég. Természetesen törekedve arra, hogy egy újfajta/másfajta élményfeldolgozás és megküzdési stratégia legyen a vendég kezében azáltal, hogy a masszázst beépíti az életébe.
SN: Milyen masssázs-technikákkal dolgozol?
András: Azért, hogy minél szélesebb körű szolgáltatást tudjak nyújtani, túl azon, hogy gyógymasszőr végzettséget szereztem, tradicionális thai-, talpreflexológia-, és svéd masszőr ismereteket tanúsító végzettségekkel is rendelkezem, a wellness típusú masszázsokat kiegészítve. Külön kiemelném újra a polinéz masszázst! A technikának egyedi és nagyon fontos sajátossága, és erőssége, hogy csak önismerettel egybekötött masszázstanfolyamon lehet megtanulni. Az érintés minősége többtényezős folyamat, ahol elengedhetetlen a masszőr saját énképének fejlesztése. A bodywork gyakorlatokon keresztül mindenki a saját mélységeit, magaslatait és határait ismerheti meg. Ez a folyamat segített, hogy rálépjek arra az útra, ami mindig is megvolt bennem, és a polinéz masszázzsal a felszínre tört.
SN: Kérlek mondj példát arra, hogy a mindennapi stressz, feszültség milyen fizikai problémában jelenhet meg, melyeken segíthet a masszázs.
András: Egy teljesen hétköznapi eset jut először eszembe: a munkahelyen aktuálisan nem a legjobb a légkör, éppen sok a munka, mindenki feszült, a főnök és a munkatársak is tele vannak frusztrációval, és senkinek nincs kedve bemenni dolgozni. Ez többféleképpen is meg tud jelenni a testben, egyéntől függ, hogy migrén formájában jön elő, vagy esetleg a vállaiban érzi a terhet, és nem tudja a karjait felemelni, de van olyan, hogy valakinek ettől lesz lumbágója és minden egyes mozdulat fájdalmassá válik. Ezekben az esetekben a masszázs egy tökéletes választás lehet, hogy oldjuk a feszültséget. Természetesen itt érdemes tudni, hogy a kezelés fájdalmat enyhít, akár teljesen el is tudja rövid időre tüntetni, de az okot nem szünteti meg!
SN: Igen, és talán ezen a ponton rajzolódik ki leginkább, hogy a masszázs és terápia, milyen jól kiegészíthetik egymást. Köszönöm, hogy beszélgethettünk, hogy meséltél nekünk! Az önismeret már jó pár éve bekerült az emberek fókuszába, egyre többen vallják, hogy a lélekkel foglalkozni, törődni nem szégyen, hanem bölcsesség. Szerintem a testünkkel való kapcsolódásban kulcsfontosságú eszköz, lehetőség a masszázs!
