A siker ára
Suskó Nikoletta

Suskó Nikoletta

A sikernek ára van, nem titka

Újra a kezdeteknél vagyunk, már megint van egy esélyünk, hogy ez az évünk más legyen, mint az eddigiek, hogy az évek óta dédelgetett terveinket megvalósítsuk. Ilyenkor annyira jól eső elringatózni abban a tudatban, hogy változtatni fogunk! Mert most fogunk! Most tényleg! Tényleg?

Tényleg, de azért nem árt, ha átgondoljuk…

A legnépszerűbb újévi fogadalmak a kinézetre (lefogyunk-meghízunk-izmosodunk-megnővünk-összemegyünk), családra (több időt töltünk párunkkal, gyerekeinkkel, szüleinkkel) és anyagiakra (több pénz, utazás, ingó és ingatlan vagyon) vonatkoznak. De mi kell ahhoz, hogy ezek a szinte közhelyes fogadalmak a mi valóságunkká váljanak?

Miért sikerülhetnek vagy miért nem?

Ha komolyan változtatni szeretnénk, és nem csak a pezsgő mámorában mondunk valamit gyorsan mi is éjfél után 3 perccel, akkor először is a lehető legpontosabban, részletesen meg kell határoznunk, hogy mit szeretnénk elérni. Egy hosszútávon is működőképes, reális stratégiát kell kidolgoznunk, majd napi szinten tenni a sikerért. Lépésről lépésre! Hibás az a gondolkodás, hogy minél gyorsabban akarjuk megszerezni a sikert. Értem én, hogy most ebben a korban élünk, de ha van lehetőségünk elbeszélgetni olyan emberekkel, akik sikereket értek el bizonyos dolgokban, akkor ők el fogják mondani, hogy a sikerhez kitartással, hittel, meggyőződéssel és tettekkel jutottak el. Hosszú évek alatt bejárták az utat. Nehéz ez, mert sokszor csak a végkifejletet észleljük, de a kulisszák mögé igen ritkán látunk be, hogy mi az ára ennek a sikernek? S ahelyett, hogy meglátnánk az erőfeszítést, sajnos hajlamosak vagyunk mások sikereiről negatív felhanggal nyilatkozni. (Lásd önkiszolgáló torzítás elmélete, miszerint a saját sikereinket hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani, a saját kudarcainkért viszont gyakran másokat vagy helyzeteket okolunk. Ellenben, ha másokról gondolkodunk, akkor pont fordítva észleljük: sikereiket inkább külső tényezőknek tulajdonítjuk, míg kudarcaikért őket tesszük felelőssé. Egyszerű, nagyon emberi dolog ez. Érdemes azonban néha „elcsípni” és megvizsgálni ezeket az automatikus gondolatokat is.)

Csak gondoljunk bele, ha például fogyni szeretnénk, de nem tennénk ezért napi szinten, hosszú távon, akkor vajon érnénk el sikereket? Ha több minőségi időt szeretnénk eltölteni a szeretteinkkel, de ugyanúgy élnénk a mindennapjainkat, ahogy korábban, akkor vajon létrejönne a változás? Hát nem.

De akkor, hogy is van ez?

Miért nem sikerül olykor végig vinnünk az elhatározásinkat?

Önmagunk ellenségei lennénk? Bizonyos értelemben igen, méghozzá negatív automatikus gondolataink (Dr. Aaron Beck elmélete) által, melyek úgy befolyásolnak bennünket, hogy igazából észre sem vesszük. Íme egy hiedelemkör lépcsőfokai, hogy felismerhessük, mikor önmagunk ellen dolgozunk:

  1. Elkezdünk abban kételkedni, hogy a cél eléréséhez birtokában vagyunk a szükséges képességeknek.
  2. Ha az elsőn túljutunk, elkezdünk azon gondolkodni, hogy a kitervelt stratégiánk úgysem lesz célravezető.
  3. Ha valahogy átvergődjük magunkat az első két félelmen, akkor elkezdhetünk azon agyalni, hogy talán túl nagy erőfeszítést jelentene, túl nagy áldozatot kellene meghoznunk a siker érdekében.
  4. És végül mindent összegezve „ráébredünk” arra, hogy hiába is vannak meg a képességeink, hiába van jó stratégiánk, hiába vállaljuk be az erőfeszítést, mindez mégsem hozna sikert.

Lássuk be, így nem túl nehéz elbukni.

De, ha már ezeket felismertük, akkor változtatni is tudunk rajta. A lényeg, hogy a saját működésünket, saját hiedelmeinket tegyük nagyító alá és lépésről-lépésre szedjük szét, hogy aztán lépésről-lépésre felépíthessük valódi céljainkat, melyek már tudatosságra épülnek s nem torzított hiedelmek befolyásolják.

Megosztom a cikket

Share on facebook
Share on google
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on print
Share on email
levendula-empatika

Kapcsolódó írások

Scroll to Top