pihenő
Sebők Franciska

Sebők Franciska

Kényszerpihenő van! Te mire használod?

Életünk során sokszor történnek sorsfordító események. Van előtte az élet és van utána. Minden meg tud változni egy szempillantás alatt, a fontossági sorrendek átrendeződnek, megszűnik a biztonság, a világ folytonossága. A mostani vírushelyzet is ilyen.

A krízishelyzet egy olyan lélektanilag kritikus szituáció, amely az ember számára érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban. Nem elkerülhető, szembe kell nézni vele, az érintett minden figyelme és erőfeszítése a megoldásra irányul, de a szokásos megoldási stratégiákkal nem megoldható. A krízis görög eredetű kifejezés, jelentése: fordulat, válság. Azt gondolom a jelenlegi történések bőven kimerítik a krízis pszichológiai értelmezését, így teljesen oké ha félsz. Ez egy alapérzelem, félni szabad. Sőt, néha még segíti is a túlélést.

A legnehezebb talán ebben a helyzetben, hogy úgy érezhetjük nincs semmiféle kontroll a kezünkben. A hasonló krízisben idegrendszerünk az “üss vagy fuss!” védekező állapotába vált. Rálátunk sebezhetőségünkre, halandóságunkra. Próbáljátok meg a kontrollt nem csak kívül, hanem belül is keresni. Bármi is történik, a te fejedben, te legyél a főnök! Befolyásolhatod, mi történik odabent, hogyan reagálsz helyzetekre, mennyire engeded át magad a félelmeidnek.

Bár általában negatív érzésekkel, eseményekkel kötjük össze, a krízis kétarcú. Benne rejlik a fejlődés lehetősége is. Egy kritikus helyzet szétszedheti darabokra az életedet. Lecsupaszít. Ránézhetsz arra, mi is igazán fontos számodra, mi a saját értékrended. Ha kórházba kerül egy hozzátartozód, rögtön nem olyan fontos, hogy mit gondol rólad Gizi a munkahelyeden, vagy hogy a harmincadik ősz hajszáladat fedezted fel reggel a tükörben.

A krízis kizökkent. A halálfélelem kizökkent.

A halál tudatosítása akár pozitív is lehet. Lehet, hogy egy picit megértőbb leszel, és nem olyan fontos az a hülyeség amin összevesztél valakivel; lehet, hogy elmélyülnek az emberi kapcsolataid; lehet, hogy jobban észreveszed a mindennapok kis örömeit; lehet, hogy erőt ad a “nem”-ek kimondásához. Átrendeződhet a fontossági sorrended, közelebb kerülhetsz önmagadhoz, igazi vágyaidhoz, céljaidhoz. Én például szerdán elkezdtem hálás lenni azért, hogy el tudtam indulni, hogy dolgozhattam, hogy haza tudtam menni. Életem természetesnek tűnő részeit észrevettem, és tudtam örülni nekik. Végtelenül hálás lennék annak is, ha ezeket három hónap múlva is észrevenném. Igyekszem!

 

“Oké, oké, magasztos gondolatok; de mit tehetek a mindennapokban, hogy ne őrüljek meg?”

 

  • Amennyire csak lehet, ragaszkodj a napi rutinodhoz. Ha eddig edzőterembe jártál, tarts ki a sport mellet! Otthon is lehet bármennyit guggolni, plankelni, de egy videót is berakhatsz az internetről. Nem csak kacifántos fémrudak között lehet bicepszre gyúrni. Meg úgy egyáltalán, biztos, hogy ennyire fontos a forma? Nem csak barlangban lehet meditálni, nem csak jógateremben lehet jógázni, nem csak kocsmában lehet jókat beszélgetni.
  • Aludj, egyél, beszélgess. Ne olvasd el az összes hírportált tíz percenként.
  • Akár új szokásokat is kialakíthatsz. Ha régóta le akartál ülni rajzolni, tedd meg; ha azt fontolgattad, hogy megtanulsz relaxálni, tedd meg.
  • Fogadd el a helyzetet, a félelmeidet. Ne küzdj ellenük. Ha elkezdesz kapálózni, az olyan mint amikor a mocsárban egyre mélyebbre ásod magad. Minél jobban figyeled magad, annál többet foglalkozol a félelmeiddel. Ne akard nem azt érezni, mint amit érzel. “Ne gondolj a rózsaszín elefántra!” Fogd kézen az érzéseidet, és azokkal együtt csinálj dolgokat. Attól még, hogy félsz, megnézhetsz egy jó filmet, főzhetsz egy finom vacsorát, sétálhatsz egy jót az erdőben. Ha nem akarsz folyton nem a rózsaszín elefántra gondolni, előbb utóbb tényleg kirepül a fejedből az a nagy dög.  Nem támad téged, hanem veled együtt változik.
  • Írd össze, gondold végig, csináld ahogy neked tetszik, de foglalkozz egy kicsit az értékeiddel. Tényleg fontos a tizedik farmernadrág? Tényleg az életed múlik azon ha nincs tökéletes bikini tested?

Ha az életed legfőbb célja, hogy minden percben boldog legyél, minden igényed azonnal kielégüljön, akkor igazából folyamatosan önmagadra fókuszálsz, és egy képzeletbeli elégedettséggörbét tanulmányozol. A mindennapokat önmagad boldogsága szempontjából szétcincálva, könnyen lesújtó statisztikát fogsz kapni.Mi mentén, hogyan akarod élni az életed, mi fontos számodra? Próbálj meg elszakadni a konzumválaszoktól. Mire szeretnél visszatekinteni a halálos ágyadon? 

 

 

Forrás: Hajduska Marianna: Krízislélektan

Megosztom a cikket

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Megosztás itt: email
levendula-empatika

Kapcsolódó írások

Scroll to Top