Pszichológusként a munkám során egész évben foglalkozom a gyásszal és a veszteségekkel, mégis október végén, ahogy őszbe vált a természet, ahogy megérkeznek a korai esték, ahogy egyre többször jól esik apró, melegfényű lámpásokat kapcsolni, szóval ezzel együtt számomra is erősebben megérkezik az elmúlás. Sőt, minden egyes nappal, ami elmúlik velem, minden évvel, amin átnyargalok, egyre gyakrabban érkezik be a jelenembe a veszteség és a gyász. Ez egy olyan téma, aminél érdemes megállni egy pillanatra, még akkor is, ha fáj.
Ebben a cikkben most kifejezetten a Halottak napját és a Halloweent szeretném körüljárni, hiszen mindig sok kérdést kapok ezekről ilyentájt.
Suskó Nikoletta, pszichológus írása
Semmi sem kötelező!
Szeretném azzal a gondolattal kezdeni, hogy elsősorban igyekezzünk megérteni azt, hogy nekünk magunknak, mire van szükségünk és próbáljuk azt követni. Senkit sem szeretnék meggyőzni arról, hogy tartsa a Halottak napi megemlékezés hagyományát vagy éppen a Halloweent. De ha valaki tartja ezeket a szokásokat vagy szeretné, de nem biztos benne, hogy hogyan, előbb-utóbb felmerülhetnek benne ezek a kérdések. Igyekszem a témában leggyakrabban előforduló kétségeket, kérdéseket összeszedni és megválaszolni, mankót adni hozzá.
Halottak napja vs. Halloween?
Fontos szerintem letisztázni, hogy a Halloween és a Halottak napja nem ugyanaz az ünnep, más a jelentésük, eredetük és más a céljuk. De ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor 3 alkalomról beszélünk:
- október 31. Halloween
- november 01. Mindenszentek
- november 02. Halottak napja
Magyarországon 2000 óta hivatalos munkaszüneti- és ünnepnap november elseje. Mindenszentek napján a keresztény egyház összes szentjét ünnepeljük, így ebből következően egy ez keresztény, egyházi ünnep. A katolikus hit mentén ez egy remény- és örömtelibb nap, mivel azokat az üdvözült lelkeket ünnepeljük, akik eljutottak Istenhez. A Halottak napja, november másodika nem kapcsolódik ilyen szorosan a keresztény valláshoz, ez inkább személyesebb, hittől függetlenül is létező nap, mely során elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Magyarországon ez általában egy jóval csendesebb, befelé fordulóbb, szomorkásabb nap. A sokakat nagyon megosztó Halloween, október 31-én, egy a magyar kultúrkörbe frissen beérkező ünnepnap. Kelta hitrendszerhez köthető, eredetileg röviden arról szólt, hogy ezen az éjszakán a holtak lelkei visszatérnek a földre és az emberek tüzeket gyújtottak, ijesztő maszkokat vettek fel, hogy elriasszák a rossz szellemeket.
Hogyan magyarázzuk el a gyerekeknek, mik ezek az alkalmak?
Ebben a témakörben is alaptétel, hogy vegyük figyelembe a gyermek életkorát és korának, értelmi, érzelmi érettségének megfelelően adjunk magyarázatot.
És engedjük, hogy kérdezzen, hogy kérdezzen, amíg szeretne,
nem baj, ha nem tudunk mindent tökéletesen megválaszolni. Az is alaptétel, hogy mi felnőttek sem tudhatunk mindent.
Halloween
Kisgyermekkorban, nagyjából 2-6 év között érzelmileg biztonságos és játékos magyarázatot adunk. Például arra a kérdésre, hogy miért égnek töklámpások, miért vannak maszkok, koponyák, boszorkányok kihelyezve azt felelhetjük, hogy mindannyian félünk valamitől és ezen az éjszakán ezekkel a fényekkel és ijesztő dolgokkal a félelmeket akarjuk elűzni. Átbeszélhetjük, hogy ki mitől fél és játékosan oroszlán üvöltéssel elhessegethetjük a sötétet, a szurit és a tökfőzeléket. Aznap biztosan mi leszünk a legbátrabbak!
Hét és tizenkét éves kor között a gyerek már sokat ért a világból. Mesélhetünk neki a Halloween eredetéről, legendákról és persze az elűzendő félelmekről is. Akár megnézhetünk együtt egy témához illő mesefilmet (Coco) amiről aztán beszélgetünk.
Adjunk időt és teret a kérdéseknek, érzéseknek, emlékeknek.
Tizenkét éves kor felett a kamaszoknak már egészen mást jelent a Halloween. Ők már nem igazán fognak megijedni egy koponya maszktól. Együtt bandázás, mókázás, ijesztgetés, beöltözés.
Közösségi kortárs élmény.
És azt gondolom, hogy ezt meg is engedhetjük nekik. Az addig jól működő és megtartó keretek között.
A Mindenszentekre most azért nem térnék ki, mert erre a katolikus egyháznak viszonylag határozott magyarázata van, hiszen ez egy keresztény ünnep.
Halottak napja
A gyermek minden életkorban bevonható és részese lehet a Halottak napjának.
Ha nincs valami nem mindennapi okunk rá, akkor ne zárjuk ki a gyerekeket az emlékezésből, gyászból. Vigyük őket, ha megyünk a temetőbe, a kisebbek készíthetnek rajzot, amit elhelyezhetünk a síron. Ha otthon gyertyát, lámpást gyújtunk, nem kell megvárnunk vele, míg a gyerek elalszik.
Azzal, hogy láttatjuk a gyerekekkel a saját veszteségünket, valójában segítjük, tanítjuk őket, hiszen előbb-utóbb ők is megtapasztalják majd az elmúlás, veszteség fájdalmát. Nem baj, ha érzelmeket fejezünk ki, mikor az elhunyt szeretteinkre emlékezünk.
Akár sírunk, mert szomorú, akár nevetünk, mert egy kedves emlék jut eszünkbe, mindkettő rendben van. Legyünk együtt, emlékezzünk, beszélgessünk és engedjük a gyereknek, hogy kérdezzen. Nézegethetünk fotókat, elkészíthetjük a szerettünk kedvenc ételét, megnézhetünk egy filmet, ami nagyon rá emlékeztet.
Helyénvaló-e, ha a gyermek részt vesz a Halloweenen és/vagy a Halottak napján?
Igen. Szülőként leginkább azt szeretnénk elkerülni, hogy lelki, érzelmi sérülést okozzunk a gyereknek. De ha érzelmi biztonságban van velünk a gyerek, akkor se a Halloween, se a Halottak napja nem lesz káros. Sőt, ahogy fentebb írtam róla, igazából segíthet szembenézni a félelmekkel és taníthatja az emlékezést, veszteség feldolgozását.
Egyáltalán szükségünk van-e családi hagyományokra, melyek a halálra, elmúlásra emlékeztetnek bennünket?
Biztosan mindnyájunknak ismerős a gondolat, hogy ha nem beszélünk valamiről, akkor az nincs és nem is okoz gondot. Hát ez sajnos nem működik… Persze mindenkinek szíve joga megpróbálni. A társadalmi és családi szokások, hagyományok is azt a célt szolgálják, hogy utat mutassanak, hogy hogyan lehet adott helyzetben viselkedni, érezni, megküzdeni. A családi hagyományok talán azért erősebb hatásúak, mert tele van a saját emlékeinkkel. Az életünk része. Erős támasz és kapaszkodó lehet, ezért érdemes ezeket jól felépíteni. Bármikor. Most. Engedjük meg magunknak.
És a végére egy pici személyes: a mi kis falunkban idén már másodszor veszünk részt a Halloweeni ünnepségen. Sok-sok család vállalja, hogy feldíszíti az otthonát, csokit, cukorkát, teát kínál és így fogadja az érkező gyerekeket és kísérőiket. Már tavaly is nagyon élveztük és készültünk. Be is öltöztünk. Legnagyobb örömünkre pedig nagyon sokan jöttek. „Csokit vagy csalunk! Adsz vagy kapsz! Csínyt vagy csokit!” Bármi is hangozzék el, mi idén is elűzzük Halloween napján a félelmeinket, Halottak napján pedig emlékezünk.
