A bejegyzéshez tartozó kép jó pár évvel ezelőtt Franciaországban készült, Pornic-ban az óceánparton. Lenyűgöztek ezek a fák, ahogy a nem szűnő erős szél „elhajlította az életüket”. Hosszan néztem őket, míg igazán átjárt az a gondolat, hogy:
„Te jó ég! Deformáltan, szinte horizontálisan nőve, az eredeti tervtől teljesen eltérően fejlődve, mégis milyen gyönyörűek ezek a fák!”
Ez a szimbólum sokféle aspektusból kibontható, de én most azt a gondolatot folytatnám, hogy milyen érdekes dolog, ez a fajta átlagtól való eltérés, másság, különbözés. S vajon a lelki traumáink ugyanígy megjelenhetnek és átalakulhatnak erővé, szépséggé? Sosem tudhatjuk, kikké váltunk volna, ha nem történnek meg velünk azok a dolgok, melyek kibillentettek minket a hétköznapjainkból, melyek eltérítettek bennünket az egyenes útról, vagy súlyosabb esetben „kettétörték” az életünket. Ahogyan azt sem tudhatjuk előre biztosan, hogy egy trauma átélése milyen irányba viszi majd tovább az életünket?
A dolog két esélyes: Egy bántalmazó családban felnövő gyermek, talán felnőttként elkezd családvédelemmel foglalkozni; de az is lehet, hogy ő maga is agresszor, vagyis bántalmazó lesz. Egy nemi erőszakot átélt ember, talán létrehoz egy önvédelemmel foglalkozó önsegítő csoportot a traumák feldolgozását segítve; de lehet, hogy képtelen feldolgozni a vele történteket. Egy felnőtt, aki kamaszkorában zaklatásnak volt kitéve, talán empatikus segítő, pedagógus lesz, aki megérti a gyerekek problémáit és kiáll értük; de lehet, hogy ismételni fogja az általa megélt dolgokat és zaklatóként létezik tovább. Egy baleset túlélője átértékelheti az addigi életét és elkezdhet pozitívabban élni; de lehet, hogy a trauma súlya alatt összeroppan és képtelen feldolgozni a helyzetet…
– Na de ezek a fák tökéletesek! – kiáltanám az óceánparton.
– Tökéletes vagy! – kiáltanám az arcodba, s kiáltanám mindenki arcába, aki attól fél, hogy ha nem illeszkedik az átlaghoz, akkor rosszabb, selejtesebb. Akikkel elhitették, hogy ha csak egy csöppet is különbözni mer, akkor pórul fog járni…
Ez egy egyszerű kép, nem vagyok fotós, mobillal készítettem 2012-ben, nincsen rajta semmilyen photoshop; én mégis gyönyörűnek látom rajta ezeket a fákat. És te?
Merjük felfedezni, megélni az értéket, a szépséget és az erőt az eltérőben, különbözőben is, hiszen mind egyediek vagyunk, mind más sérüléseket hordozunk, melyek formálnak bennünket és tesznek minket tökéletesen emberivé.
