nő
Suskó Nikoletta

Suskó Nikoletta

Írd ki magadból! 1. – Andi története

Sokszor biztatom klienseimet, hogy írják le érzéseiket, gondolataikat, ahogyan megélnek egy-egy nehéz helyzetet. Andi története sokféle érzést, gondolatot elindított bennem: hogy milyen fontos „jóban lennünk” a testünkkel; hogy ne nyomjuk el a megérzéseinket; hogy bízhatunk benne, hogy jó döntéseket hozunk. Ahogy Andi is írja, ez egy történet a sok közül, nem akar okoskodni, se megmondani, ki mit csináljon. Mindenképpen fontos a szakértő orvos bevonása, és a szűréseken való rendszeres részvétel.

Ha van kedvük, osszák meg velünk bátran történeteiket!

Suskó Nikoletta

 

“Két éve nem voltam méhnyakrák szűrésen. A legutóbbi alkalommal még egy esélyt adtam egy harmadik kerületi rendelőintézetnek, ahová hivatalosan tartozom, de az orvos arcpirító módon csak a vizsgálat felét végezte el, a másik felét a magánpraxisában kívánta befejezni. Már ez is olyan felháborító, igaz? Na, de most nem is ezt szerettem volna elmesélni.

A dokit otthagytam a fenébe és két évre homokba dugtam a fejem a „női” egészségemmel kapcsolatban.

Nagyjából minden rendben volt. Így visszagondolva olyan könnyű volt elhessegetni a kis hangokat, hogy ideje lenne szűrésre menni, hiszen teljesen egészségesnek éreztem magam. A menstruációm is jött-ment menetrend szerint.

Aztán jött a covid, a karantén, és megérkezett a nyár.

Nekem normális ütemben megérkezett a menzeszem, a baj csak az volt, hogy nem múlt el.

Eleinte arra gondoltam, hogy mivel velem még sosem történt ilyen, talán közel a negyvenhez, belefér, hogy elhúzódik a vérzés.

Eltelt egy hét, tehát már két hete egyfolytában véreztem. Te, aki most olvasod, talán azt gondolod, butaság volt eddig várni, vagy hogy egyáltalán mire várt ez a hülye nő? Nem is nagyon tudom elmondani mennyire hullámzóan éltem meg mindezt akkoriban. Reggelente súlyosabbak voltak a tüneteim, zokogtam a fürdőszobában. Estére jobb lett és megnyugtató mondatok cikáztak a fejemben: Nyugodj meg Andi, nincsen nagy baj, holnapra már el is múlik.

De nem múlt. Hosszas keresgélés után felhívtam egy magán nőgyógyász doktornőt, hogy időpontot kérjek. A recepciós hölgy rendkívül kedvesen elmondta, hogy másfél hónap múlva van szabad időpont, de az én tüneteim súlyosak, így menjek sürgősségileg nőgyógyászati osztályra. Pfu… te jó ég! – hallotta meg hangomon a kétségbeesést és még azzal bíztatott, hogy próba-szerencse alapon nézegessem az időpontfoglaló rendszerüket hátha visszamondja valaki. Teljes kétségbeesésemben még aznap éjjel ránéztem a rendszerükre, és igen, másnapra (!) felszabadult egy hely.

Hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam.

Másnap a doktornő próbált mintát venni, de olyan erős volt a vérzésem, hogy ez nem volt lehetséges. Bódításban műtétet javasolt. És itt jön a következő olyan pont, amikor a kedves olvasó ösztönösen felkiálthat: Hát ez hülye!… A műtét időpontjára ugyanis három hét múlva levő napot választottam.

Egész évben nem tudtam elmenni pihenni, és nagy nehezen pont az előttünk álló hetekre tudtunk a párommal egy nyaralós hetet leegyeztetni. Egyetlen hetecskét a Balatonhoz.

Rettenetesen vívódtam, hogy vajon jó döntést hoztam-e? Megéri-e ez az egy hét pihenés?

Ha komoly bajom van, akkor ez a pár hét is rengeteget számít… Közben szedtem gyógyszert is, de a vérzésem nem múlt. Már a harmadik hétbe lépett. Gondolataim szélsőségesen cikáztak aközött, hogy „Mi van, ha rákom van?” és aközött, hogy „A doktornő biztosan nem engedte volna a három hetet, ha sürgős beavatkozásra lenne szükség. A tüneteim időközben sajnos rosszabbodtak, de olyan erősen vágytam arra, hogy kiszakadjak a Budapesti őrületből, hogy úgy döntöttünk, elmegyünk nyaralni. Minden erőmmel próbáltam hinni magamban és a döntésemben, hogy hallgathatok a megérzésemre: jó lesz ez így.

Hétfőn érkeztünk meg. Azonnal átjárt a nyugalom, az a jóleső, felszabadító semmitevés. Kedd reggelre a vérzésem úgy szűnt meg, mintha soha nem is létezett volna!!! Ekkor már tudtam, hogy jól döntöttem.

Hálás voltam magamnak azért, hogy bíztam a megérzésemben, hogy nem ástam bele magam a gooogledoktorba, hogy attól végképp bepánikoljak.

A nyaralásunk jól telt. A műtét is rendben lezajlott. A műtétutáni két hét, míg a szövettani eredményre vártam, elgondolkodtató volt. Szinte biztos voltam benne, hogy semmi bajom, hogy egészséges vagyok, de ijesztő eljátszani a gondolattal, hogy egyik percről a másikra megváltozik egy emberélet. Szeretteim, barátaim szorítottak nekem, aggódtak értem és mindannyian nagyon vártuk a szövettani eredményt.

Egy hét múlva meg is kaptam: negatív.

A doktornő elmondta, hogy egy viszonylag ártalmatlan jelenséggel álltunk szemben, amit nem is nagyon lehet megelőzni. Hamarosan megyek méhnyakrák szűrésre is, amit most már minden évben el fogok végeztetni.

Köszönöm, ha végig olvastad, nekem nagyon sokat segített, hogy leírhattam a történetemet. Tudom, hogy sokfélék vagyunk, sokféle reakcióval, az enyém is egy a sok közül.

Andi”

Megosztom a cikket

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on print
Share on email
levendula-empatika

Kapcsolódó írások

Scroll to Top