00005-1
Sári-Kurán Zsuzsa

Sári-Kurán Zsuzsa

Tökéletes szülő márpedig nincs

A szülőségről írni olyan, mintha élve dobnád magad a ragadozók közé, annyira éles vélemyének és különbözőségek tudnak megmutatkozni.

Előljáróba bocsátom, hogy nincs nálam a titkok nyitja folyamatos tanulás és újratervezés a szülőség is. A fejlődés vágya, a motiváció elengedhetetlen minden szerepünkben. aminek az egyik alappillére, hogy tudjak kapcsolódni magammal és lássam meg, hogy “háát igen, most ezt nem olyan jól csináltam, de ettől még oké vagyok, törekszem a változásra. “

Klienseim történetei, saját megéléseim illetve szakmai tapasztalataim visznek ezen az úton, aminek mentén körvonalazódtak bennem a következő gondolatok. 

Hol szüljek? Hogy szüljek? Hordozzak, külön aludjunk, együtt aludjunk? Államiba, magánba? Annyi-annyi kérdés és minden kérdésre érkezhet száz és százféle különböző jó válasz. 

Megértésre és kíváncsiságra buzdítok minden szülőt és nem szülőt, egymás és saját magunk támogatására, mert hiszem, hogy akkor tudunk fejlődni, ha bizalmat és elfogadást kapunk. Minden szülő arra vágyik, hogy gyereke harmónikus, magabiztos és boldog legyen. Akkor van jól egy szülő, ha közel érzi magát érzelmileg a gyerekéhez. 

Legyél jó anya/apa, csodás férj és feleség, segítőkész barát, szorgalmas dolgozó, na meg azért vonzó is maradj ha lehet, soroljam? Megannyi elvárás, jól bejáratott bűntudati körök. amikben nagyon könnyű elveszni,ha nem fordulunk rendszeresen magunk felé megértően. 

 

“Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”

Vekerdy Tamás

Vekerdy írta és nyilatkozta több helyen, hogy a hiteles szülő az elég jó szülő. Mitől is lesz hiteles egy szülő? 

  • vállalja önmagát, hogy ilyen/olyan/amolyan.
  • képes felfedni a gyengeségeit is (pl. gondom van a NEM-et mondással, evéssel, akármivel)
  • képes tükrözni a gyerekei érzéseit
  • büszke az erősségeire
  • elérhető érzelmileg a gyereke számára
  • képes határt tenni saját maga és a gyereke közé ( ha sír, tombol a gyerek az (lehet, hogy nem rólam szól,nem veszem magamra, nem veszem támadásnak) képes vagyok segíteni neki )
  • képes segítséget kérni ( nagyszülőtől, baráttól, szakembertől ) 
  • képes konfliktusok felvállalására és elviselésére  
  • törekszik arra, hogy higgadtan kezelje a gyerekek feszültség ürítéseit és ha már nem képes, magával is tud empatizálni majd újratervezni legközelebb mi segíthet
  • képes elnézést kérni és belátni a saját gyengeségeit
  • biztosít egy nagyjából kiszámítható napi rutint
  • szereti önmagát, jó viszonyt ápol magával kívül-belül
  • biztonságban van magával 
  • mer érezni! https://www.empatika.net/szar-passzban-vagyok/
  • elbírja a saját érzéseit ( természetesen időről időre szabad hülyén is viselkedni, mégis többnyire kezeli a saját érzelmi terheit )
  • képes adni a gyereknek, van erőforrása erre
  • úgy szereti a gyerekét, ahogy van 
  • ha fáradt akkor sír, vagy szomorú, ne adj Isten kiabál és nem játssza el, hogy minden szuper ( természetesen nem az az út, hogy kiabáljunk stb, de ha ez van, akkor ez van. el tudja mondani, hogy mi zajlik most éppen magában, mi a valóság ) 
  • el bírja viselni a frusztrációit 
  • őszintén kíváncsi a gyerekére 
  • nem bünteti a gyerekét szeretetmegvonással, kommunikáció megvonással ( ezek szóbeli bántalmazó működések )
  • nem veri a gyerekét 
  • szerető és szimmetrikus partnerkapcsolatban él, ahol kommunikálnak egymással, egymás érzéseiről is. https://www.empatika.net/10-gondolat-egy-jol-mukodo-tartos-parkapcsolathoz/
  • képes a változásra és a belátásra

 

Mire lehet szüksége egy szülőnek, hogy minél inkább képes legyen ezen az úton járni?

  • támogató, elfogadó közegre
  • önreflexióra
  • visszajelzésekre
  • segítségre
  • időre
  • információkra

Néhány kérdés/szempont, amit érdemes megválaszolnunk ahhoz, hogy jobban megértsük magunkat az anyaság/apaság témakörében:

  • Saját szüleink mintái, amit tőlük hozunk akár női,akár férfi szerepek
  • Saját szüleinkel való viszony
  • Van-e bennünk hiányérzet az életünkkel kapcsolatban?
  • Mennyire szeretjük jelenlegi életünket?
  • Milyen a párkapcsolatunk?
  • Milyen a testünkkel a viszonyunk?
  • Mennyire vagyunk képesek felelősséget vállalni?
  • Terveztük a babát?
  • Milyen élmény volt a terhesség megélése?
  • Milyen saját magunkkal a viszonyunk?
  • Hogy kezeljük a feszültségeket? Tartogatjuk? Elmondjuk? Vállaljuk? 

Winnicott egy -neves pszichoanalitikus- szerint, eleve nem létezik jó anya, vagy tökéletes anya. Az ő nevéhez fűződik az “elég jó anya” (“good enough mother”) kifejezés. Az elég-jó-anya nem egy tökéletes gondozó, hanem sokkal inkább olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Nincs két egyforma anyai gondoskodás, mert nincs két egyforma csecsemő.: Az az optimális, ha az anyai gondoskodás alkalmazkodik a gyermekhez.

 

“Siker az, ha viszonylag kiegyensúlyozottan tudok élni, ha kibírom önmagamat, nem leszek magamtól depressziós, a családom sem lesz tőlem, és én sem a családomtól. Ezek valódi sikerek az életben.”  Dr. Vekerdy Tamás 

 

Fotó: www.saribence.com

Megosztom a cikket

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: print
Megosztás itt: email
levendula-empatika

Kapcsolódó írások

Scroll to Top